Azért a folyamatos számítógépbuzulástól egy időben még az embert meg tudta menteni az, hogy néha utazni kellett, és akkor a vonaton meg a volánbuszon az ember mégiscsak tanult, szépirodalmat, esetleg hírújságot olvasott. Azonban most már kezd divatba jönni a mobilinternetből wifi-re leosztott áldás, aminek, és a minden falon jelen levő 220V~50Hz aljzatnak köszönhetően az ember egy háromorás vonatutat is gond nélkül végig facebookozhat, ha akar, leszámítva, hogy a hegyek közt haladva néha percekre megszűnik a kapcsolat.

A jövő elkezdődött (a vasúton is).

Amennyiben kizárólag akkor vannak rémálmaid a munkahelyedről (és akkor is az, hogy elkésel, vagy nem dolgozol elég keményen), amikor szabadságon vagy, akkor bizony lehet, az vagy.

Egyszerre előnyös és előnytelen, ha a munkahelyeden mindenütt üvegfalak vannak. Például reggel, amikor épphogy felébredtél, és az asztalodnál hivatalos dokumentumokat olvasol, ami inkább elaltatna, akkor biztos, hogy meglát valami hülye ismerős, aki még hajlamos is betelefonálni, hogy ugyanmár ne aludjál, hanem termeljél.

Persze pozitív lehetőségek is vannak a dologban: a laborban kitörő bolondokházát ugyanis egyenes adásban lehet nézni az irodából, ahogy a vitatkozó kollégák szóváltása játékos közelharccá fajul, és a végén jobban jársz, mintha a viaszat-kikbokszot néznéd, mert itt ismered a két szerencsétlen, aki az üvegkalitkában milliós műszerek közt próbálják véleményüket erőszakkal érvényesíteni.

Mindenki döntse el maga, szeretne-e ilyen helyen dolgozni!

Azért az is jelent valamit, hogy itten a freeblogon nyoma veszik minden kibaszott bejegyzésnek, ami két hónapnál fiatalabb, és az ember eldönti, hogy felhagy ezzel a kibaszott blogolással, mert mi a fasznak, és amikor megtenné azt, hogy beírja az új bejegyzésbe, hogy "kurvára elegem van, nem csinálom tovább", akkor azért még előtte próbaképpen rákeres a blog címére a google-ben, és megnézi a tárolt változatot, melyben megvannak az elveszett bejegyzések, és manuálisan helyreállítja az egészet.

Hogy ez mit jelent?

• Egoizmus. Amit én csináltam bazmeg, az megmarad, és kész.
• Törődés a világgal. Mert a jótanácsaimra igen is szüksége lehet bárkinek!
• Időhiány. Ha két hónapnyi elveszett bejegyzés tizenöt perc alatt helyreállítható, akkor bizony kurvára le van szarva itt mégiscsak minden az idő 99,9826389%-ában.

Szóval kéremszépen, aki dolgozik, az ne blogoljon, mert csak akkor nem veszíti el százával az olvasóit, ha amúgy is csak öt-hat szerencsétlen hülye olvasta a bejegyzéseket (na meg persze 20-30 intelligens ember, remélem, érzitek a seggetek nyalását, nyájas olvasók).

Na dehogy jótanács is maradjon a végére:

Tisztítsátok gyakran és alaposan a villanyborotva körkéseit, mert ha nem teszitek meg, akkor lehet, hogy egy parókányira való szőr mellett még cérnát is találtok. Bár valószínűleg annak a jelenlétét az sem gátolná meg, ha rendszeresen tisztítanátok, de legalább lövésetek lehetne, mikor borotváltatok utoljára plüssállatot vagy adidasz melegítőt.

... készülj a legrosszabbra!

A pletykákkal ellentétben az emberek beszélnek angolul, és segítenek, ha kérdezel, sőt, ha tanácstalanul bámészkodsz térképpel a kezedben, akkor is lesz, aki oda jön hozzád. És hiába tudsz franciául, mert meghallják az idegen akcentust, és angolra vártanak, mert mint egy párizsi pincérleány megmondta: "they are desperate to practice their English".

A metró, a vasút van olyan mocskos, mint a magyar, de az Intercités vonat mocskosabb a magyar InterCity-k többségénél. Persze a városban kábé ehte franciát nem is látsz, de sok-sok szép fekete és távol-keleti lányt látni, perse azért van néhány - sőt a pestihez képest sok - szőke és szőkésbarna nőci. Sokan sportolnak valamit (jó seggek mindenütt), de a közlekedési morál olyan, hogy ezután a körúti villamos kész felüdülést hoz.

Az autósok, gyalogosok leszarják a lámpákat, sok helyen a párhuzamos közlekedés is csak érzésre megy, sávok sehol sincsenek felfestve. A metrón az emberek félnek, hogy lennmaradnak, ezért ha feljutottak, csak a legritkább esetben szállnak le, akkor sem, ha az ajtóban állnak, és valaki belülről le akar szállni. Inkább befele kezd tolakodni, míg a leszálló meg kifele, aki a kettő közt van, azt meg agyonnyomják. A kurvasok metróvonal kurvasok helyen keresztezi egymást, de néhol az átszállás negyedóra gyalogást jelent az alagutakban. És ha nem is akarsz átszállni, van ahol a mélyből több fordulónyi lépcsőt kell megmászni, mert nincs mozgólépcső, ami egyből fölvinne, a lift meg nem működik.

No meg mondja már meg valaki, mégis milyen metró az, amelyiknek gumikerekei vannak??!!

... ha a lakásban a legmocskosabb dolog, amit találsz, az a partvis. A második legmocskosabb pedig a felmosóvödör. Talán a porszívóval nem tudsz több kárt okozni, mint hasznot, azonban az sajnos a padlón szétkent mocsokra nem hatékony.

A legstílusosabb az, ha úgy tesszük meg mindezt, hogy az illetőnek tényleg a háta mögött vagyunk, miközben ő erősen összpontosít, hogy valaki mással beszélgessen.

Ha ez összejön, akkor menők vagyunk, de az igazi szintlépés akkor következik be, ha így az illetőről, névvel (mert ugye a nevét kihallja az ember általában) beszélünk, mondjuk arról, hogy jó-e a segge.

Megjegyzem, csajozásra nem jó ez a módszer.

Azért kicsit abszurd, mégis sokatmondó, ha egy alapvetően kémiával vegyészként foglalkozó ember munkába állása után először úgy sérül le, hogy elvágja a kezét...

...egy A4-es fénymásolópapírral, amikor a kinyomtatott anyagát mappába próbálja rendezni.

... hogy klingonok vagyunk!

(És fotózzuk le a kérdőívet, és publikáljuk fészbúkon!)

Azért valamelyest elszomorító, hogy amíg az ember millós nagyságrendű, csúcstechnológiás gépekkel dolgozik, közben egy hét alatt egy esőerdőnyi papírmunkát végez. És ami a legkiábrándítobb az egészben, hogy amikor elmész újratölteni a nyomtatót, látod, hogy a géppapír márkája nem más, mint FUTURE.

Szebb jövőt!

Mert ahol vegyszerek vannak, ott sokszor gumikesztyűben fordulhatunk csak meg, akkor is, ha pusztán egy műszer megtisztítása miatt megyünk be a laborba. És ezáltal csak ilyen helyen fordulhat elő, hogy a két szervízmérnök közül az egyik pucsítva behajolva néz bele a megbontott készülékbe, míg a másik a háta mögött a lóinszeminátor és az urológus profizmusával csattintja fel a gumikesztyűt a kezeire.

Például ha visszatérsz valahova, ahol korábban sok időt töltöttél, és ráeszmélsz, hogy az újonnan érkezettek, akik a "te idődben" még nem voltak ott, közt rengeteg a jó pasi, jó csaj, és bizony, te már nem találkozhatsz velük rendszeresen.

Hiába, az élet igazságtalan. Veled is.

Például intő jel lehet, ha dalokat dudorászva azok szövegét gyanús formába átköltve mormolod magadban.

Ha például a rap-stílus valamely gyöngyszemében elhangzó "májkröfón" szó helyett "májkrömól" vagy "májkröbór" (micromole és microbore) szavakat mormolsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy elvetemült utolsó vegyész vagy, aki megérdemli, hogy hétvégén is otthon titrálgasson!

Ugyan a címben nevezett tevékenység nem tartozik nemzeti erősségeink közé, de azért megvan néha annak is az előnye, hogy fél órán keresztül állunk sorban a menza előtt, hogy végre hozzájussunk az energiaforrásunkhoz egy jó kis pacal képében.

És hogy idézhetjük elő ezt a helyzetet? Nos, kedves hölgyeim, lányok, asszonyok, tudom javasolni, hogy menjünk melltartó nélkül ebédelni, és akkor bizony az előttünk álló férfitársaink számára máris pokol helyett mennyország lesz a várakozás, és bizonyára elismerő pillantásokkal fogják illetni nőnemű társuk jótékonyságát.

S aki nem jött volna rá, annak itt van a tanulság, avagy a jótanács az előző bejegyzés végéhez:

A tahóság elleni küzdelem valószínűleg csak tahósággal oldható meg, ahogy a dísztraktor zenekar már meg is énekelte.

"A parasztot csak a paraszt vágja".

Ahogy sétálok a kijárat fele, arra leszek figyelmes, hogy a kislány bugyit-gatyát letol, seggel beguggol a bokorba, és már csorog-csobog a téma. Én egy pillanatra megálltam, hogy Közép-Európa nagy fesztiválján, ami tele van mobil szaniter egységekkel (konténerbudi, toi-toi), miért folyamodik ahhoz valaki, hogy inkább a sátrak felől a fő nyomvonal felé vezető, nem túl forgalmas, de nem is éppen kihalt részén könnyítsen magán? Az első gondolatom az volt, hogy odasétálok mellé, megkérdezem, hogy van-e itt egy szabad hely, és mielőtt megmukkanna, előkapom a saját szerszámom, és rázendítek a témára én is.

Szerencséje volt nemzettársnőnknek, hogy én még mindig nem vagyok akkora paraszt, mint amekkora lehetnék.

Legalábbis az alábbi párbeszéd szerint mindenképpen:

"- Figyelj, te sem leszel már fiatalabb...
- Nem mondod...
- Nekem anyám mondta, úgyhogy biztos igaz!"

Az ember hajlamos megszokni azt, hogy a sorban állás arra való, hogy aki előbb érkezik, az előbb is távozik, megvásárolva amire szüksége van. Szóval van, ahol ez nem működik.

Ahol működik, ott keményen állhatsz fél órát, mire sorra kerülsz, ahol meg nem, ott meg állhatsz fél órával többet, mint az, aki utánad érkezett.

Namármost, ha úgy ítéled meg, hogy a sor elég hosszú, és te előbb elmész venni valami kaját, mert éhes vagy, akkor ott is sorba kell beállni. Ha ott nem működik a dolog, és jobbról-balról előzgetni kezdenek, akkor az éhes ember dühbe jön. Azonban érdemes kontrollálni a haragodat, mert ha azt mondod, hogy "én már mióta itt állok, a kurva anyátok", akkor valószínű, hogy sem az eladók, sem a többi vásárló nem fog örülni neked, érdemes távozni, és soha vissza nem térni. És ha szerencséd van, akkor a boltos nem ismeri a te anyádat.

Nemrég foglalkoztam azzal, hogy milyen meglepő helyen lehet szép női cicikkel találkozni, de ugye a legtriviálisabb hely a strand, ha az ember domborulatok vizuális befogadásával szándékozik foglalkozni. A horvát tengerparton meg valahogy mindig megjelennek a monokiniző nők.

És igen, már nem csak 7 év alatt és 40 fölött, de a köztes korosztályban is vannak hölgyek, akik nem általkodnak fedetlen kebleiket pigmenttermelésre ösztökélni. A látvány kiélvezését el tudja rontani, ha az ember társaságában szemérmesebb nőkkel nyaral együtt, akik folyamatosan a monokinizőket szidják.

No meg arra is érdemes rászánni egy-két agysejtet, hogy figyelembe vegyük, hogy a tengerparton megannyi szép leány előfordul, ezért ne hagyjuk, hogy pár toplesses nő kösse le a teljes figyelmünket!

Csajoknak meg csak annyit tudok mondani, hogy én teljesen megértem, ha leveszik a bikinifelsőt, és lebarnítják magukat teljesen, ugyanis én emlékszem, milyen élmény volt, amikor először barnultam le úgy, hogy nem maradt meg a testemen az ingem nyoma, és a tükör előtt állva kigombolkoztam, és még mindig barna, és még egy gomb, és mindig barna... Szóval hasonló érzés lehet az is, amikor az ember lánya leveszi a cicifixet, és még mindig barna.

Előre az egészséges bőrszínért, ennyit tudok javasolni.

Vajon szabad-e a pucér seggemet napoztatni Horvátországban a tengerparton?